Lelki béke
A nap, és a hold marad
a régi, de mi változunk,
hozzá szokunk lassan
mindenhez, de egyhez
nem lehet hozzá szokni,
a háborgó lélekhez, ami
marja az embert nem
hagyja soha nyugodni,
a napok távoznak, de
a lelki béke nem jön
parancs szóra,
a napok rövidek, és
az éjszakák soha nem
érnek véget, a sötétség
otthona a lélek viharának
felébreszti a röpke alvásból,
újra kezdi marcangolni az
emberi testet, az idő nem
akar múlni, nem világosodik,
kiknek van lelke háborogni
is szokott, tudatja, hogy
létező dolog, aggódás, és
egyéb okok, nem
csak magáért, hanem a
szeretteidért aztán egy napon
a képzeletbeli fehér galamb
ki a béke jelképe,
megoldást hoz a háborgó
léleknek, ami kiváltság mert
van lelked, kordában tartja az
emberi mivoltod, ami jó
mert nem mindenkinek
él a lelke, mert van kiknek
olyan fekete, hogy eltemette.
Kisfaludy Erika
