(Ez a történek 1930 évekbe játszódott.)
Egy kis faluba lakott Margit mint nővér, a két fiú testvérével, és szüleivel, kicsi takaros házban, Károly volt a nagyobb 4 éves, Marci 3 éves, dolgos szorgos emberek voltak, így Margitot kislány korába megtanították főzni, mosni, és minden háztartási munkára.
Meleg családi fészekben jól megfért a család, Apának a lánya volt a kis kedvence becézgette, dédelgette, de szerény volt a kicsi Margit, nem voltak nagy kívánságai, Apa minden reggel megkérdezte Margitkát édes jányom, hogy ébredtél mi szépet álmodtál? Édesapám ha én arra emlékeznék Önnek mondanám legelébb, ezen jót nevettek,és a reggelihez ültek jó kedvűen, a szalonna, és kenyér volt legfőbb étkük, így lehet birni a munkát a földeken. Reggeli után Édesanya felsorolta mi teendője lesz ma Margitnak, ideslányom, kedvesem, be kell ágyaznod, és ebédet készítened, paprikás krumplit, tedd a sámlit a sparhelthez, így feléred, a tűzről se feledkezz meg, ide készítettem a fát, legyetek jók, és vigyázz a fiúkra, ebédre itthon leszünk. Tudták, hogy megbízható jó lányuk van, így nem idegeskedtek, mondták is egymásközt, milyen nagy áldás ez a jány, de jó, hogy már ilyen nagylányként viselkedik, pedig csak 8 éves.
Margit főzött, és vigyázott a kis testvéreire, és délre megfőzte az ebédet, mire a szülei végeztek a földeken. Teltek a nyári napok egyformán, ősszel iskolába ment Margitka, de a minden napi házi munkát ugyan úgy elvégezte, így teltek az évek. Kislányból szép bakfis lett, és a fiukból jóképű kis kamasz, jól megértették egymást a testvérek, játszottak, és a ház körül elvégezték a rájuk bízott munkát,, Marcikának segítettek a leckét megírni amiért Ő felnézett az idősebb testvéreire, nagyon hálás volt érte.Este Margitka mesét mondott a fiuknak, kedvencük volt a piroska, és farkas , énekelgetni is szokott, amit megtanított a kisebbeknek. Akár milyen fáradt volt a fiuk kikönyörögték minden nap a mesét, igaz valamikor elég sokat kellett könyörögni Margitnak, de a vége mindig az volt, hogy mesélt a fiúknak.
Reggelente együtt kérdezték mi szépet álmodtál Margitkám, ezen jót nevettek, mert mindenki tudta már a szokásos választ, egyedül Édesanya nem nevetett, Margit megkérdezte mi a baj? Látta sápadt arcát, és rogyadozó lábát, de Édesanya azt válaszolta semmi baj gyerekek, hamarosan elmúlik ez a fejfájás, ezzel megnyugtatta a gyerekeket, de Édesapa tudta, hogy nagy a baj, megvárta míg elmentek a gyerekek és Ő is megkérdezte mi a baj, látom, hogy fájdalmaid vannak, és már napok óta, nem javul az állapotod kihívom az orvost. Édesanya ellenkezett, hogy még várjunk ezzel. Teltek a napok, és nem múlt a fájdalom, nem bírták nézni kínlódását kihívták az orvost, megvizsgálta, és azt javasolta, hogy menjen be a kórházba. Úgy lett, és kivizsgálták, sajnos nem javult, megállapították, hogy halálos kor támadta meg az Édesanyát, már csak hónapjai vannak hátra, Édesapa összeomlott, mi lesz vele, és a 3 gyerekkel. Édesanya már tudta érezte hogy halálos kor hamar elviszi, de nem magára gondolt hanem 3 gyermekére, és szeretett férjére, szinte megnyugvás szállta meg lelkét, és várta a halált, , de tudta azt is hogy erőt kell önteni férjébe. A gyerekek előtt titkolták mi várható hamarosan, elég ha akkor tudják meg mikor itt lesz az ideje, hamarosan itt lett az ideje, eltemették Édesanyát. Szomorúság költözött a kicsi házba. Margit átvette teljesen az Anya szerepét, gondoskodott a családról, és minden másról. Édesapa magába zuhant, és csak szomorkodott, hiába vigasztalta kedvenc gyermeke, nem használt, már a reggeli szokásos mondata teljesen elmaradt, már nem kérdezte meg mi szépet álmodtál, Többet sírtak mint nevettek, Édesapa bele betegedett, már feladta az életet, már nem törődött a gyerekekkel, se magával, se a munkával. Margit kérlelte Édesapám mi lesz így velünk, egyedül nem bírom a munkát, és a testvéreim nevelését, de hiába tette. Egyik reggel nem ébredt fel Édesapa, Őt is eltemették. A gyerekeket a rokonság vette magához, elválasztották Őket, Csak néha néha találkoztak, másfelé vitte az élet útja mindegyiket, a rokonság jól bánt velük, de érezték, hogy az túl kevés, a szülőket pótolni soha nem lehet.
