Nyakam feletti kerekdedségből kipattanó kusza gondolatok

2026. június 4., csütörtök

Kisfaludy Erika: Már mögöttem tudhatom utam javát, megéltem sok szép percet, és sok sok bánatos órát. Folyót sírtam a sok rossztól, volt ki hátba támadott, hiszen sok a féreg kiket a kicsinyes buszú éltet. Nevettem akkor is ha sírni lett volna kedvem, de mind ezt túléltem. Nem akarok háláltan lenni, hiszen itt vagyok, és egészségben. Megismertem sok jó embert, de akadt köztük kikkel jobb lett volna ha nem hoz össze az élet. Átvágtak, vagy megaláztak, de már úgy sem árthatnának. Felülemelkedek a sértettségen, és örülök annak, hogy anya és nagyi lehetek, és az életem lenyugodni látszik. Írhatom a verseim, és az emlékeimben megőrzőm a szépet, amiben volt részem, de nincs még vége e történetnek, mert nyugdíjasan is lehet tartalmasan éldegélnem.