gondolkodom, mikor,
mit ronthattam el.
Megbecsültem minden
apró kedvességet, de
az ordítást soha nem tűrtem.
Szeretni nagyon tudtam,
de cserébe cserben hagytak.
Kitártam szívem, de nem
becsülték meg.
Szívesen alkalmazkodtam,
de soha nem volt értelme.
Kevéssel beértem, de a
semmivel mit kezdjek?
Vártam sokáig, hogy
békére leljek, de már
látom hiába tettem.
Megtanított ez élet, hogy
másoktól sok jóra ne
számítsak.
Gondolkodok mit tehetnék,
a jobb jövőm érdekébe, de
rájöttem, hogy hozzám nem
volt túl kegyes az élet.
Nem sírok, nem érdemes,
inkább annak örülök, hogy élek.
Életeim a gyerekek ki körül
vesznek, és akad még
egy két jó barátom, ezért
nincs már okom panaszra.
Nem szállok többet magamba,
tegyék mások akiknek
nincs szívük, de esetleg van
lelkiismeretük.
Kisfaludy Erika
