Játék vagy élet

Ábrándjaidban megjelenik egy személy,
rózsaszínű fátyollal beteríti a múltat.
A jelenben megfoghatóan létezik, de
mégis hiányzik valami, ami valósságossá
tehetné létezését.
Jó és rossz érzések felváltva keringőt
járnak emlékeidben, amit hiába szépítsz,
a rossz kerül többször előtérbe.
Mentséget keresel, hogy levehesd
az igazság fájdalmas maszkját.
Nem sikerül, mert aki egyszer fájdalmat
tudott okozni, hiába magyarázza ezzel,
azzal, Ő nem érti, miért fájt, de te
viszont érzed, hiába a rózsaszínű fátyol.
Legmélyebb álmodban is keserű érzésekkel
jelenik meg, kit szerettél, de nem érdemelte
meg.
Hiába mondjuk, hogy játék az élet, de
az nem mindegy, hogy ki a játékszer, és
ki az, ki játszadozott véled.
Életét keserítik meg, kivel játszanak, és
vígan túlteszi magát, ki játékos kedvét
élhette ki.
Így marad az ábránd, és ébren, ahol még
irányítani lehet, hogy kivel mit álmodj.
Egy új játékteret, ahol te vagy a kényeztetett,
és végtelenül szeretnek.
Tapsot nem vársz, csak egy kis
békét szívedbe, hogy ne bántson a
múlt, jelen, és boldogan várd a holnapot,
ahol nem az ábránd a mindennapi vigaszod.
Kisfaludy Erika
 (64. megjelent versem a POET-HU-ba)