 |
Lecsendesedve
Már nem háborog a lelkem,lecsendesedett a testem.
Nem keresem az ismeretlent.
Ahogy múltak az évek egyre
kevesebbel beérem, nincs
nagy vágyam, magam mögött
hagytam a múló esztendőkkel.
Nem panaszkodom, örülök,
hogy nincs nagy bajom,
szeretem az állandóságot,
a megszokott életet.
Elképzelésem még van a
jövőt illetően, egy kis
ábrándozással fűszerezve.
De már nem görcsösen,
ha bejön örülni fogok,
de ha nem lesz rosszabb
nekem már az is jó.
Van családom, kikkel ha
együtt vagyok szívem úgy
ragyog.
Vannak rosszabb napjaim,
mint mindenki másnak, de mivel
hozzá szoktam, hogy soha nem
kényeztetett az élet, így
panaszra sincs okom.
Kisfaludy Erika
