Nagy léptekkel közeleg az időm,
szinte hallom a járását, tik-tak,
sok van mögöttem, és ha előre
nézek most már látom az utam véges,
ha tetszik, hanem ez vár rám,
ami emlék el nem vehető, de
magammal se cipelhető,
leteszem lassan a lantomat,
de addig is van mit át kell
élnem, és új emlékeket képeznem,
mint mindig keresem a szépet, és
a boldogságom, de ha elkerül,
legyen az ő baja, én úgy érzem
megtettem mindent, nála úgy látszik
nem számít az idő, a tollamból
lassacskán kifogy a tinta, s
testemből az erő,
így nem lesz több kívánság lista!
Kisfaludy Erika
