Vagyok a semmibe, keringek
a gondolatok egyvelegébe,
jó, és rossz érzések
emberek tükrébe, magamba
élek, és megértem, hogy
miért nem keresem az
ismeretlent, gyászos,
önző megszokott,
minden napja, én itt, és
Ők ott, nem keressük
egymást, hiszen hiába való,
szót nem értenénk,
mert más a mi érdeklődési
körünk, Ő ott, és én itt a
semmibe, keringek a
gondolatok egyvelegébe,
nem értené más ezt meg, így
megértem magam, hogy nem
keresem az ismeretlent aki
nem ért meg engem.
Kisfaludy Erika
