Utca lakó
Mint egy kivert kutya
rovom az utamat, és
vacog a fogam.
Az emberek fintorogva
néznek rám, vagy elfordítják
a fejüket.
Nem feltételeznek semmi jót
rólam, látom a szemükben.
rovom az utamat, és
vacog a fogam.
Az emberek fintorogva
néznek rám, vagy elfordítják
a fejüket.
Nem feltételeznek semmi jót
rólam, látom a szemükben.
Az élet megbüntetett,
nincs már családom,
munkám, se otthonom.
Ezért rovom az utamat
szüntelen, keseregve,
és keresve ,hol lehajthatnám
éjjel a fejemet.
Kemény a föld, és hideg,
hiába van sok réteg
ruha rajtam, fázok,
és korog a gyomrom.
Ha végre elalszok újra
otthon érzem magam, hol
puha ágyban, és melegben
fekszem, és ott van a
pici családom, van
munkám, és kenyerem!
nincs már családom,
munkám, se otthonom.
Ezért rovom az utamat
szüntelen, keseregve,
és keresve ,hol lehajthatnám
éjjel a fejemet.
Kemény a föld, és hideg,
hiába van sok réteg
ruha rajtam, fázok,
és korog a gyomrom.
Ha végre elalszok újra
otthon érzem magam, hol
puha ágyban, és melegben
fekszem, és ott van a
pici családom, van
munkám, és kenyerem!
Kisfaludy Erika
