sírni lenne kedved, ha rágondolsz
milyen az életed!
Nem tudod az okát, miért súlyt
rád ekkora csapást!
Nem ártottál senkinek, mégis
büntet szüntelen!
Akarva küzdesz a jobb jövődért,
de hol csillant valamit feléd, hol
eltűnik minden remény!
Keresed szüntelen az okát
közben élned kell, és a bánat
átjárja lelkedet!
Nem megy semmi előbbre,
pedig erre törekszel, leleményességedet,
és akaraterőd hasztalan bedobod.
A kérdéseidre nem kapsz választ,
pedig nem nagy a kívánságod!
Szeretnéd tudni miért van ez így!
Nem lehetetlent kívánsz, csak
egy kis megértést, együttérzést,
és szerethetőbb életet!
Kisfaludy Erika
