Ki fogja a kezét ápolja
lelkét, kivel az idő
repül, nincs olyan
téma ami tabu lenne,
sokat nevetnek, és
őszintén beszélnek,
milyen egyszerűnek
tűnik, de mégis oly
nehéz össze hozni
eltávolodnak
egymástól az emberek,
egy helyen laknak,
de nem beszélgetnek,
már nincs közös téma,
se érdeklődés, ettől
lesznek mogorvák,
és magányosak,
a megszokás lesz
az úr, két felé
visz az út, még ha
egy helyen is élnek,
lelkük sivár, szívük
kihűl, pedig vágynak
valakire aki fogja a
kezüket, ápolja
lelküket.
Kisfaludy Erika
