Közöny A szürke, és érdektelenség halmaza a fejben, nem érzékel semmit a nagy világból, nincs hozzá antennája, enélkül éli életét, és nem is érti miért kellene hogy másként szemlélje a többiek életét, nincs benne még készség se, hogy bárkinek fájdalmába beleképzelje magát, hiszen Ő kívülálló, nincs szüksége érzelemre, mert anélkül jobban boldogul, Ő ezt így fogadja nem is gondolja, hogy érzelemmel, megértéssel előbbre juthatna, neki nem az a küldetése, és ha visszatekint igazolni látja a maga szemszögéből hogy a közöny a legjobb barátja, nincs vele sok dolga, csak magára ölti, és az élete, felfogása rögtön szelektál, lecsupaszítja a valóságot, megszabadítva a számára érthetetlen érzelemből eredő hamis, és álcázott becsomagolásától. Kisfaludy Erika |