Őszi falevél
Sárguló falevél mosolyog
az út szélén, mosolya
egy emlék, hogy volt ő
bizony eleven zöld a
nyáron, és a fához
tartozott.
Olyan volt, mint
anya, és gyermeke,
szét választotta őket
az ősz hidege.
Lefújta a biztonságból, le a
jeges földre, már csak
emlék, hogy volt
tavasz, nyár, és
biztonság.
Elmúlt a zöld színével együtt,
a fa anya ott maradt,
hogy tavaszra új
leveleket hozzon, és
a régi gyermekétől
fájdalommal búcsúzzon.,
Egyedül maradt a kicsi
falevél, mosolyog még
egyet, aztán eltűnik örökre
a könyörtelen őszi széllel!
az út szélén, mosolya
egy emlék, hogy volt ő
bizony eleven zöld a
nyáron, és a fához
tartozott.
Olyan volt, mint
anya, és gyermeke,
szét választotta őket
az ősz hidege.
Lefújta a biztonságból, le a
jeges földre, már csak
emlék, hogy volt
tavasz, nyár, és
biztonság.
Elmúlt a zöld színével együtt,
a fa anya ott maradt,
hogy tavaszra új
leveleket hozzon, és
a régi gyermekétől
fájdalommal búcsúzzon.,
Egyedül maradt a kicsi
falevél, mosolyog még
egyet, aztán eltűnik örökre
a könyörtelen őszi széllel!
Kisfaludy Erika
