Mindig van remény
Elmúlt a szerelem, és
a nyár melege.
Jönnek a jeges szelek.
Kihűlt már a szerelem.
Jéggé dermednek a
szívek.
Lehullik a fa levele.
Kioltódott a láng a szívekben.
Szomorú a tekinted, és fásult.
A bánatból nem lát ki.
Miért kellett ennek így lennie?
Kérdezik egymástól.
Minden elmúlik egyszer,
hiába hiszik, hogy örökké
fog tartani.
Nincs veszve semmi, mert
a szeretet élni képes, még
akkor is ha a szerelem
elmúlt régen.
Egyszer csak eljön a
tavasz hoz egy kis meleget.
A szívekben megolvasztja
a jeget.
Ragyognak a szemek, és
észre veszik, hogy nincs
semmi se veszve.
Jön majd egy másik aki
megvigasztalja a bánatos
szíveket.
a nyár melege.
Jönnek a jeges szelek.
Kihűlt már a szerelem.
Jéggé dermednek a
szívek.
Lehullik a fa levele.
Kioltódott a láng a szívekben.
Szomorú a tekinted, és fásult.
A bánatból nem lát ki.
Miért kellett ennek így lennie?
Kérdezik egymástól.
Minden elmúlik egyszer,
hiába hiszik, hogy örökké
fog tartani.
Nincs veszve semmi, mert
a szeretet élni képes, még
akkor is ha a szerelem
elmúlt régen.
Egyszer csak eljön a
tavasz hoz egy kis meleget.
A szívekben megolvasztja
a jeget.
Ragyognak a szemek, és
észre veszik, hogy nincs
semmi se veszve.
Jön majd egy másik aki
megvigasztalja a bánatos
szíveket.
Kisfaludy Erika
