Hová tűntek a víg napok
Lehangoltan cserben hagyott,
úgy elment, hogy vissza se
nézett, nem tudom mit
kezdjek nélküle.
Zord a tekintetem, bús
a gondolatom.
Lehangolt, és szomorú vagyok,
nem látok semmi szépet,
a közömbösség átvette
felettem a hatalmat.
Barátkozok a halállal,
és hellyel kínálom,
mert oly sokszor érzem
közelségét, mintha
itt lakna velem egy
légtérben.
Ahogy öregszem egyre
több a lehangolt napom.
Megpróbálok ebből
kikecmeregni, és a
mosolyomat megkeresni.
Kisfaludy Erika
