Fájdalom, és mosoly
Fáj a szív, de a mosoly ott
ragyog az arcodon.
Teszed a minden napi
dolgod, és rá gondolsz.
Olyan rég volt, mégis
minden nap eszedbe jut.
Te nem felejted el, de
kitudja Ő hogy van ezzel.
Lehet neki is eszébe jutsz,
és elmosolyodik.
Hiába az élet nagy
varázsló, hol entüntett
dolgokat, hol elővesz,
és közbe sebet ejt.
Ha valakit nagyon tudtál
szeretni a szívedbe
beépül, és ez ellen az
idő fabatkát se ér.
Ezért fáj a szív, mert
elmúlt, de mosolyog
az ajkad mert
ennyire tudtál szeretni,
amit az idő egyre
jobban megszépít.
Kisfaludy Erika
