Egy út, két ember
mindig kell egy egy kedves szó
ki fontos neked.
Elég ennyi is, hogy tudja
figyelsz rá.
Ha már ennyire se telik, mattul
a szem fénye.
Tesz, vesz, de gépiesen, nem
érti miért kedvtelen.
Az évek csak telnek, és a szem
ragyogása eltűnt az évekkel.
Az érzelem hiánya megtette
hatását.
Egy pár mikor együtt indul el
az úton, aztán egy elágazáson
ketté váltak, úgy hogy nem
vették észre, hogy már
egyedül mennek.
Látják egymást, de már nem érzik
egymás szükségét, mint az út
elején.
Mindkettő azt érzi, hogy valami
hiányzik, hiába meg van
mindenük.
Egyik se beszél róla, pedig
ott leng a levegőben, és egy
űr tátong mindkettő szívében.
Visszafordulni már nincs idő,
de egymást megtalálni se
tudják.
Kisfaludy Erika
